Másfél hete Sopronban az utcán megállította egy hölgy elsőszülöttemet, kérdezvén, nincs-e kedve fotózáshoz. Arról lenne szó, hogy egy válogatáson kell résztvennie, s amennyiben megfelel, úgy készítenének róla portréképeket, valamint regisztrálnák is, azaz automatikusan beneveznék az év arca versenyére, melyet az egyik rádióval közösen hírdettek meg. Egy feltétel van, hogy 18 év alattinak kell lennie. Nos, akkor ő kilőve, felelte  lányom, mivel a 20-at is betöltötte. A hölgy nagyon sajnálta, de aztán megkérdezte, nincs-e véletlenül testvére, aki megfelel a kritériumnak.

/Itt elindult agyamban egy gondolatfoszlány azzal kapcsolatban, hogy mennyire vehető komolyan e cég, mert mi van akkor, ha a tesó egy csúf kis béka?/

Nos, így esett meg az, hogy múlt hétfőn felhívtak az ügynökségtől, hogy szerdán fél 5-re el tudnánk-e menni a Pannónia Hotelben tartandó válogatásra, úgy minden hajcihő nélkül, tehát semmi smink, semmi fodrász által készített frizura. Igent mondtam, mert veszíteni valónk nincs - gondoltam -,  legfeljebb az én buszjegyem ára.

Válogatás

-1. forduló-

A megbeszélt idő előtt nem sokkal elfoglaltuk helyünket. Míg vártuk a cég embereit, kissé körülnéztünk a teremben  ahol különböző korosztályú lányok, fiúk beszélgettek és szintén várakoztak. Csak néztünk. Biztos, hogy jó helyre jöttünk? Nem mondom 1-1 csemetéből megfelelő sminkkel érdekes, figyelemkeltő arcot ki "lehet hozni", de ... Nem valami egetverő volt a felhozatal. Közel negyed órás késésel - az autóval volt valami gond - megérkezett 3 hölgy és egy úr, aki kiosztotta a kérdőíveket, vagy inkább jelentkezési lapokat, amit értelemszerűen ki kellett tölteni. Ezután következett az egyik hölgytől a tájékoztató, hogy: Ők egy nemzetközi modellügynökség, kik fotómodelleket, manökeneket, statisztákat, ill. host és hosteseket keresnek. Ez most csak egy tájékoztató, melyen az adatokat veszik fel és csatolnak mellé egy helyben - a fiatalember által - készített fényképet. Ez alapján Bp-ről 2 napon belül kapunk értesítést, hogy ezen az első rostán átment-e a jelentkező. Amennyiben igen, úgy a hét végén valamelyik nap ismételten meg kell jelennünk, természetesen újból smink és más szépészeti beavatkozás nélkül /volt akinek ez most még nem jutott el a tudatáig/. Kérte tőlünk, hogy aki már rendelkezik portfólióval, az a következő fordulóra hozza magával, aki nem, annak a 2. rostán való túljutás után készítenek, amihez hozzájárul a stúdió, azaz nem kell a teljes árat fizetni. Azt azonban, hogy mennyi az annyi, nem árulta el. Ezután megkért bennünk, hogy a jelentkezők egyesével, ill. az őt elkísért szülővel, nagyszülővel járuljon az időközben felállított asztalokhoz, ahol a hölgyek helyet foglaltak. Ismételten megmutatkozott, vagy inkább kiütközött viselkedési kultúránk, mert szinte mindenki lerohanta őket. Elég nehezen bírta túlkiabálni a "szószóló" hölgy, hogy jó, akkor valami szisztémát keressünk, még mielőtt egymást agyontipornánk. Mivel voltak kisgyermekek - akiknek az 5 perces beszéd végighallgatása is megerőltető volt, vagy ha pontosabban akarom kifejezni magam, akkor hangosan kérdezgették, hogy "most akkor a néni miért beszél és mit mond és ..." alig lehetett érteni a tájékoztatót, de természetesen a kedves szülőknek eszükbe sem jutott, hogy csendre intsék csemetéjüket, inkább jólnevelten válaszoltak a kérdésekre - így őket kérték meg elsőnek, hogy járuljanak az asztalokhoz. Mi szép kényelmesen elüldögéltünk és jól kibámészkodtuk magunkat - majd hazafelé kitárgyaltuk a látottakat. Ja, hogy nem szép dolog? Lehet, de nem vagyok tökéletes... - majd szinte utolsóként mi is sorra kerültünk. Lányom leült a fekete hajú menedzserrel szemben, aki megnézte az adatlapon, hogy mi a neve, hány éves, majd azt kérte,  emelje fel kissé fejét, hadd lássa arcát. Nagyon szép szemed van, na és a szád, az aztán igen - mondta elismerően, mire a lányom, pedig az nekem egyáltalán nem tetszik, mert túl vastag és kicsi /ezzel én vitatkoznék egy csöppet, mert mi lenne ha nagyobb lenne, hisz így sem áll be...:)/. Szép lassan végigment minden adaton, majd elismételte ugyanazt amit a kolléganője. Megbeszéltük, hogy amennyiben sikerrel jár, akkor is csak a fotómodellkedés és a statisztálkodás jöhet szóba. Mivel nemzetközi az ügynökség, ezért a 21 éven aluliak mindenhova szülői kísérettel mehetnek csak, ezért feltette a kérdést, hogy valamelyikünk el tudja e vállalni. Nagy nehezen kinyögtem, hogy valószínűleg az a valaki én leszek, hacsak a párom épp akkor rá nem ér. Ezután - míg lányomról elkészült a kép - felhívta figyelmemet, hogy amennyiben lehetséges, továbbjutás esetén mindketten kísérjük el /volt aki a határozott kérés ellenére is egyedül jelent meg/. Ezzel utunkra bocsájtott, s nekem kb. egy óra elteltével jutott eszembe, hogy nem kérdeztem meg, hogy mennyibe is fog kerülni a portfólió, mert ugyebár nem mindegy. Főleg nem a mostani gazdasági válságban.

A hazafelé úton, majd pedig otthon is átrágtuk magunk a hallottakon. Az egyik olyan internetes portálon, melynek én is lakója vagyok, óva intettek ettől a beszervezési hajcihőtől. Mondván, hogy tanuljunk az ő hibájukból, s ne fizessünk egy fillért sem, mert amennyiben tényleg olyan karakteres arca van, akkor ők fizetnek azért, hogy foglalkoztathassák, s nem fordítva. Ebben is maradtunk.

Csütörtökön  reggel hívtak, hogy amennyiben lányomat érdekli még a fotózás, szombaton 12-re menjünk a már ismert helyszínre.

Az anyai szív

-2.forduló-

Nos igen, mindenki - vagy legalábbis azok, kik elvégeztek egy menedzsertanfolyamot - arra építkezik ... arra a drága jó anyai szívre, mely szeretne  gyermekének a  lehető legtöbbet megadni...

Háromnegyed 12-re beértünk a Pannónia Hotelbe, ám már a folyosón megállított a sor. Mint később kiderült, ismételten késve érkeztek  az ügynökség emberei - hm... állandóan defektet kapnak... na ja, az utak minősége nem épp kifogástalan, vagy a gumijukkal van a gond ... -. Lassan haladtunk, de több mint 1 órai várakozás után - nehéz kiszámolni, hogy kb. 13 órakor - végre kedvesen megkérdezték, hogy a válogatásra jöttünk? Nem, csak unatkozunk itt, támasztjuk a falat ... Természetesen ezt magamban tartottam, bár nagyon piszkálta csőrömet, miután úgy 20-ak voltunk akiktől megkérdezték. Szóval illedelmesen bemutatkoztunk, majd fehér abrosszal terített asztalhoz ültetett bennünk a "nem is tudom hogyan nevezzem" hölgy, mert a nevét abban a pillanatban elfelejtettem, ahogy bemutatkozott. Én már ilyen vagyok, bármennyire szomorú.

Elém rakott egy kérdőíves, adatnyilvántartó lapot, amit ismételten ki kellett töltenem, majd pár szót váltott, elsősorban a lányommal. Azután tájékoztatott, hogy jön egy illetékes hölgy, ki átnézi a kitöltött papírt, majd megvizslatja gyermekem és eldönti, hogy megfelel-e. Amennyiben ezen a rostán is túljut, akkor 45 000 forint előleget kell fizetni - szombaton délután...! elvégre mindenki 50-60 ezerrel rohangál az utcákon -, melyért egy kicsit kisminkelik és a hajával is kezdenek valamit, majd készül róla 15 db fotó. Ezután /lehet 2 részletben, de akkor is/ március elejéig (!) be kell fizetni még 120 ezer forintot, melyből fizetik a stylistot, a sminkest és a fodrászt, valamint a fotóst. Illetve ez fedezi a 99 képből még hiányzót /84 db/, valamint "valamilyen" kártyákat - ne kérdezze senki, hogy mi az, mert akkor a fejem már csak azt a bűvös számot kergette, amely számunkra a válogatás végét jelentette.

Jött a menedzserhölgy, átfutotta a lapot, kérdezett, mi válaszoltunk, majd jött a mustra. Ő is megállapította, mint az első alkalommal tette azt a kollégája, hogy szép szeme és ajka van. Mivel nem éri el a 173 cm-t, ezért ugye modellként szóba sem jöhet, de látja, hogy tisztában van Noémi a lehetőségeivel, azzal is, hogy mely stílus áll közel hozzá, s annak megfelelően öltözött fel, a pózok, melyet kért tőle, is azt mutatják, hogy otthonosan mozog a kamera előtt. Megfelelt. Elsősorban fotómodellnek, majd egy kis rutin után jöhet a statisztálkodás és ő még javasolja a hosteskedést is, mert kiválóan lehet sminkelni és fodrászbemutatókon is tudnák használni. Karakteres arca van, könnyebben eladható ...

Kérdeztem, hogy adnak-e valami biztosítékot arra, hogy mondjuk egy év alatt megtérül a portfólió. Természetesen nem, mert ez a lányomtól függ, hogy hogyan áll a munkához, hogy a megrendelők  és a munkatársak mennyire elégedettek vele. 2 éves szerződést kellett volna aláírni ... Köszöntük, de nem kértük.

Nos az igazsághoz hozzátartozik, hogy jól végezték dolgukat, mert én - aki gyermekeimet születésük óta mint egy kívülálló próbáltam figyelni, s meglehetősen reálisan láttam külső és belső adottságaikat - most meginogtam. Annak ellenére, hogy otthonról tiszta fejjel indultam el, mielőtt végleg nemet mondtam, felhívtam férjem, hogy esetleg ... netalántán ... valami csoda nem történt-e? ... Nem - volt a válasz erre, így hát  kimondtam hangosan és végérvényesen, hogy köszönjük, de ebből nem kérünk. De az anyai szívem a fellegekből csak ma reggel a cikk olvasása közben ért végérvényesen vissza a földre. Ma, mikor olvastam, hogy az a kislány, kinek még 7 testvére van odahaza, milyen bizakodóan nyilatkozott...

Nem tudom mennyire komoly ez az ügynökség, de úgy láttam, hogy  /velünk együtt/ 3 család távozott úgy, hogy nem volt hajlandó fizetni. Ellenben egyet sem láttam, ki ne felelt volna meg a 2. fordulóban. Természetesen nem vagyok mindentudó és -látó. Kívánom, hogy akik vállalták ebben a nehéz és bizonytalan világban, hogy gyermekükre ekkora összeget áldozzanak, járjanak szerencsével és legyen minél több munkájuk, legyenek büszkék sarjaikra!

Egyházasfalu, 2010. 02. 08.                      Fülöpné Németh Gyöngyi